Szöveg: Karlowits-Juhász Orchidea
Fotó: Karlowits-Juhász Tamás
Rantepaóból reggel 9-kor indultunk a kb. 400 km-re fekvő Tentenába egy kényelmes, dönthető üléses, lábtámaszos busszal. Kellett is a kényelem (meg a Daedalon), mert 13 és fél órás volt az utunk. Korábbi vezetőnk, Amos ajánlott nekünk szállást, a Victory Tentena-t, e-mailen felvettük a kapcsolatot a tulajjal, Nonival, aki egy nagyon kedves csaj. A szállás 3 km-re volt a buszállomástól, de a busznál több ojek (azaz motoros taxi) is várakozott, így nem kellett a sötétben bóklásznunk.
Másnap Nonitól béreltünk két robogót, amivel elmotoroztunk az esőerdei környezetben fekvő Salupa (Saluopa) vízeséshez. A 12 szintből álló impozáns zuhatag mentén kőlépcső vezet fel a kristálytiszta vizű kisebb-nagyobb teraszokhoz. Bár a víz jéghideg volt, Marci nyilván nem hagyhatta ki, hogy megmártózzon benne.
Mivel hobbirovarászok vagyunk, így ez a nedves erdei környezet sok-sok izgalmas ízeltlábúval kedvezett nekünk. Karimás ikerszelvényesek és ezerlábúak tekeregtek a zöld mohával benőtt sziklákon, színpompás pillangók iszogattak az ásványi anyagokban gazdag csobogókból, hatalmas trópusi keresztespókok hálói terpeszkedtek az ágak között, varázslatos hernyócskák rágcsálták a fák leveleit...
Tamás, a férjem annyira belefeledkezett újdonsült kis barátaink fotózásába, hogy az aznapra tervezett programunkat kénytelenek voltunk kissé megkurtítani, de azért még elgurultunk a Poso-tó (Danau Poso) partján fekvő Siuri Beach-hez (Pantai Siuri), mert Marcinak ígértünk egy langyosabb vizű fürdőzést is.
Sötétedés után vittük vissza a motorokat Noninak, majd elmentünk vacsorázni egy kifőzdesorra, ahol életemben először (és valószínűleg utoljára) megkóstoltam a sült denevér húst.
Sajnos nem hagyhatom ki, a 2019-es indonéz utunk legnagyobb szívását: Tentenában irtózatosan elkezdtem viszketni, mire Noni anyukája segítségével sikerült beazonosítanunk, hogy ágyi poloskák csipkedtek össze. Nem tudjuk, pontosan hol szedhettem össze (mivel Rantepaóban nagyon pöpec szálláson aludtunk, így inkább a buszra gyanakszunk), a lényeg, hogy 2 nap múlva összesen 224 csípést számoltam magamon, amelyek közül több feldagadt, felhólyagzott, ami pár éjszakámat pokollá változtatta. Először cink-oxidos krémmel, majd illóolajokkal kezeltem magam, és legalább egy hét kellett, amíg normalizálódott az állapotom (a csípésekről készült fotóktól megkíméllek titeket). Minden cuccunkat kimostuk/kimosattuk, és onnantól kezdve mindhárman illóolajokkal bekenve aludtunk, így valahogy sikerült megszabadulnunk az élősködőktől. Nem mondanám, hogy ez az élmény rajta volt a bakancslistámon, de mégiscsak egy fontos tapasztalattal gazdagodtam. Onnantól kezdve mindig megnézem az ágy matracát, ha idegen helyen alszom (Magyarországon is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.