Szulavézi, 1. rész: Érkezés Szulavézire

Rammang-Rammang (2019.07.27.)
Szöveg: Karlowits-Juhász Orchidea
Fotó: Karlowits-Juhász Tamás

Jáva (2016) és Szumátra (2018) után 2019-ben Szulavézit fedeztük fel. Rengeteg izgalmas helyre jutottunk el, amelyről egy kis sorozatot indítunk oldalunkon. Ígérjük, lesznek bogarak is :)

****

Kuala Lumpurból sötétedéskor érkeztünk repülővel Makassarba. Találtunk egy vezetőt (Dodót), aki másnap elvitt minket egy egész napos kirándulásra, és megszervezte a továbbutazásunkat az éjszakai busszal Rantepaoba. Nagyon jó fej volt, egész nap bűvésztrükökkel szórakoztatta a 10 éves fiunkat, meg persze minket is.

Kocsival elvitt minket Rammang-Rammangba, ahol a csónakkikötőben megitatott minket kávéval, teával, megetetett sült banánnal, majd csónakot bérelt, amivel bementünk a gyönyörű karszthegyek között elterülő rizsföldekre. Bár a rizsföldek ki voltak száradva, de még így is egészen impulzív látványt nyújtott a táj.

A vidék mészkőhegyei tele vannak barlangokkal, a sziklák olyan lyukasak, mint az ementáli sajt :) Megnéztük a Gua Leang Leang barlangokat, melyek ősi (több mint 35 ezer éves) falfestményeiről és kézrajzairól híresek. 

Estefelé Dodó meghívott minket muszlim rokonaihoz, ahol a hosszú éjszakai buszút előtt még lefürödhettünk, majd az egész család leült velünk a földre, együtt teáztunk, kávéztunk, beszélgettünk. Baromi kedvesek voltak mindnyájan.

A „Business Class” buszunk elképesztően komfortos volt, ággyá alakítható lábtámaszos bőrülésekkel, takaróval, párnával. Az út 8 órás volt, hajnal 5-re érkeztünk Rantepaoba, ami elsőre elég ijesztőnek tűnt. Az volt a szerencsénk, hogy Dodó foglalt nekünk szállást, és a buszsofőr egészen a szállásig vitt minket, ahol egyből a rendelkezésünkre bocsátották a szobánkat (hivatalosan csak 13 órától lehetett volna), így tovább aludhattunk a reggeliig :)