Togean-szigetek (2019.08.06-07.)
Szöveg: Karlowits-Juhász Orchidea
Fotó: Karlowits-Juhász Tamás
Egy osztrák csaj, akivel Malenge-szigetén futottunk össze, nagyon lelkesen mesélt nekünk a Kadidirin található Harmony Bay-ről, ezért úgy döntöttünk, ott is eltöltünk pár napot. 2 óra alatt hajóztunk át Wakai-ba, ahol találtunk pár kisboltot, így végre újra feltölthettük Marci édesség- és rágcsakészletét.
A kikötőben észrevettünk egy Harmony Bay feliratú csónakot, úgyhogy gyorsan lecsaptunk a benne várakozó srácra, hátha tudja, van-e szabad szállásuk. Mondta, hogy elvileg nincs, viszont a hajójáratot, amivel egy házaspár érkezett volna, úgy tűnik, törölték, így átmehetünk vele az öbölbe, talán tud nekünk szállást adni a tulaj.
A kikötőben észrevettünk egy Harmony Bay feliratú csónakot, úgyhogy gyorsan lecsaptunk a benne várakozó srácra, hátha tudja, van-e szabad szállásuk. Mondta, hogy elvileg nincs, viszont a hajójáratot, amivel egy házaspár érkezett volna, úgy tűnik, törölték, így átmehetünk vele az öbölbe, talán tud nekünk szállást adni a tulaj.
Amikor megérkeztünk a Harmony Bay-re, egyből éreztük, hogy itt eléggé más lesz a komfortszint,
mint amihez eddig Indonéziában hozzászoktunk. Vécékefe, asztalfertőtlenítés,
európai tulaj… Először arra gondoltunk, akár négy éjszakát is eltölthetnénk
itt, de aztán úgy döntöttünk, elég lesz belőle kettő is, mert ez nekünk már
túlzottan „Maldív-fíling” :) Persze el kell ismerni, gyönyörű a hely,
hangulatos a szállás, isteniek a kaják, és kifejezetten kedves a Zágrábból
idemigrált tulajdonosnő.
Az apró öbölben a vízpart és a sűrű esőerdő között kb. 100 méternyi keskeny
sávban helyezkednek el a bungalók. A közösségi épület mellett kis ösvény vezet
be a dzsungelbe, amelynek többször is nekivágtunk. Bár a bogarászáshoz nem volt
elég nedves a klíma, de azért találtunk pár cukiságot.
Esőerdei bóklászásaink során egyik alkalommal belebotlottunk egy emberbe,
aki megmutatta nekünk, hogyan készül a pálmacukor. A férfi ügyesen
felkapaszkodott a fára, amit megcsapolt, és egy hosszú bambuszcsőbe gyűjtötte a
gyantaszerű löttyöt, amit aztán addig forralt, amíg be az nem sűrűsödött. Az
így keletkezett szirupszerű masszát fél kókuszhéjakba töltötte, amelyekben a
cukor félgömbbé keményedett. Minimális indonéz nyelvtudásunkat és szótárprogramunkat aktivizálva erősen koncentráltunk, hogy megértsük az elmagyarázott procedúrát, de a végén elnyertük méltó jutalmunk: megkóstolhattuk
a – piacokon már sokszor megcsodált – készterméket, a kicsit fura,
karamelles ízű pálmacukrot.
Persze nemcsak a dzsungelben, hanem a felszín alatti világban is kirándulgattunk,
színes halacskák és tengeri csillagok között. Ahogy előző évben Szumátrán, itt
is láttunk korall-visszatelepítést, amit úgy oldanak meg, hogy vasrácsokat helyeznek
a tengerfenékre, és arra „ültetik rá” a korallokat.
Ahogy korábban egyáltalán nem vágytam a tengerbe, úgy a tengerből származó
kajákért sem voltam oda. Szulavézinek köszönhetően azonban mindkét területen
hatalmasat fejlődtem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.