Szöveg: Karlowits-Juhász Orchidea
Fotó: Karlowits-Juhász Tamás
Malenge-szigetéről (a Lestari Cottage-ból)
egy egész napos hajós kirándulásra indultunk, a Togean-sziget északi részén
fekvő, különleges élővilágú Jellyfish Lake-hez. Odafelé útba ejtettük a Malenge
fölött húzódó 1. számú korallzátonyt (Reef 1.). Előző napi barátkozásom a
tengerrel annyira jól sikerült, hogy már nem volt kérdéses számomra, csatlakozom-e
a férjemhez és a fiamhoz a sznorkelezésben.
Számomra még mindig hihetetlen varázsvilágként
terült el alattunk a korallzátony, amelynek szélei függőleges szakadékként buktak
a fekete mélységbe. Két dologra kellett nagyon vigyáznunk: az egyik, hogy a
sekély vízben ne ússzunk rá a korallokra (és ne tegyünk kárt se bennük, se
magunkban), a másik, hogy nehogy elsodorjon minket az áramlat. Ez utóbbit úgy lehetett
kiküszöbölni, hogy a korallzátony egyik végén ugrottunk ki a hajóból, a zátony
másik végén pedig begyűjtöttek minket. Csak sordórtunk az áramlattal, és
élveztük a látványt. Vagyis ez inkább csak rám igaz, mivel Tamás és Marci folyamatosan
küzdöttek az áramlattal. Ilyen a fotósok élete, és persze azoké, akiknek az
oldalát furdalja a kíváncsiság, hogy vajon milyen fotótémát talált az apukájuk :)
A korallzátony után elhajóztunk a Jellyfish
Lake-hez, azaz a Medúza-tóhoz. Ez a különleges, kb. 1 négyzetkilométer felületű
tó pár tízezer évvel ezelőtt alakulhatott ki, amikor a tenger szintje
megemelkedett, és elöntött egy partközeli dolinát. Egy másik elmélet szerint eredetileg
egy kis öböl volt a tó helyén, ami a vulkanikus mozgások miatt elzáródott a
tengertől. Bárhogy is történt, a lényeg, hogy e sósvizű tóban ragadt medúzáknak
már nem volt természetese ellenségük, így elvesztették csalánozó képességüket,
és azóta is boldogan lubickolnak az esőerdővel és mangrovéval övezett, 30 fokos,
sötétzöld tavacskában.
Két medúzafaj él a tóban: a szinte
teljesen átlátszó, fátyolszerű hold-medúza (Aurelia) és a zselés állagú fehérpöttyös
medúza (Phyllorhiza punctata). Minél beljebb úsztunk a tóban, annál több medúza
vett minket körül, tudomást sem véve rólunk.
Nagyon kellett vigyáznunk, nehogy
megüssük vagy megrúgjuk őket. Nagyon büszke vagyok az én igencsak eleven fiamra,
hogy a kezdeti pocsolást és bohóckodást azonnal abbahagyta, amint megbeszéltük,
hogy nagyon-nagyon óvatosan kell úsznunk, lebegnünk ezek között a sérülékeny
kis lényecskék között. Különben néhány szabály ki is van írva a partra (remélem,
mindenki betartja): tilos naptejes testtel a vízbe menni, tilos békatalpat használni,
illetve tilos kiemelni a vízből a medúzákat.
Emlékszem, aznap este azt mondtam a
fiúknak, ez volt eddigi életem legmeghatározóbb állatos élménye. Mondjuk, ekkor
még nem tudtam, hogy pár nap múlva egy 9 méteres cetcápával fogok úszkálni :)
A Jellyfish Lake közvetlen közelében fekszik
a Karina-öböl, ahol kapitányunk megterített a homokban, és egy kiadós ebédet
rögtönzött nekünk.
Visszaindulás előtt még egy kicsit sznorkeleztünk
az öbölben, ahol elég fárasztó volt az úszás, ugyanis folyamatosan tempóznunk
kellett, nehogy a hullámok nekisodorjanak minket a koralloknak. Azonban abszolút
megérte a fáradságot, mert itt is csodálatos volt a felszín alatti világ, és egészen
más halakat, korallformációkat láttunk, mint a zátonyokon.
Szerintem el lehet képzelni, mennyire fáradtak voltunk, amikor sötétedéskor megérkeztünk a szállásunkra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.